“Nehéz ezt elmagyarázni, ezt egyszerűen érezni kell: a Camino hív. Ez a különleges, ébredő, hívogató érzés folyamatosan vissza-vissza tért. Semmi sem indokolta, hogy harmincegynehány napon keresztül nomád körülmények között gyalogoljak egy idegen országban! Csak ez az egyetlen érzés, ami nem hagyott nyugtot, míg rá nem léptem az útra. A Camino hív. És mi megyünk, előbb, vagy utóbb. Ott vagyunk az úton.”

Még a télen vettem meg a könyved, gyorsan elolvastam és csak most sikerült visszaszereznem a családomtól. Rongyosra olvasták -nem is tudom hányan-, mindenkinek nagyon tetszik. (Kovács Rita)

Képiesen, szinte filmszerűen írsz. Nagyon tetszett, hogy az első oldalon megfogtad a kezem, és el sem engedted a végéig. Képzeletben együtt zarándokoltam veled végig Spanyolországon!  (Enikő)

A caminós könyvek közül ez tetszett a legjobban! Nagy hatással volt rám. Jelenleg a háziorvosom kedvenc olvasmánya. (Berta József)

Nagyon jó a humorod, régen sikerült elérnie bárkinek, hogy hangosan felröhögjek egy – egy sornál! Komolyan mondom: Rejtő Jenő reinkarnációja dolgozik Benned! Olvastam pár könyvet a Camino -ról, de magyar szerzőktől ezidáig a Tiéd legjobb, becsszavamra. Még nem fejeztem be, de az a kategória, amit nehéz letenni. (Papp Attila)

Köszönettel tartozom önnek a könyvért. Ezt olvasva jött meg ugyanis a kedvem, hogy megtegyem az Utat, és így egy életre szóló élményt szereztem! (Árpád)

Pelegrino Hungaricus: alias Herr Teremi, ahogy én képzelem. Mindig rohan, napi 40 kilométert tesz meg, de nem adja fel,  és az út során egyre barátságosabbá válik. (Kálmán József)

Nagyon addiktív olvasmány, én két nap és két éjjel kiolvastam. Most újrakezdem. (Kincső)